Vetített képes előadások

„Az Uránia-színház olyan hely akar lenni, a hol a tudós  oktatja, a művész gyönyörködteti és az író nemesíti embertársait és mindhárman az összetartozandóság érzetét nevelik.” 1900. május 1. 1.
(Uránia Népszerű Tudományos Folyóirat. Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület Közlönye. Szerk.: Molnár Viktor, Klupathy Jenő, legifj. Szász Károly (Továbbiakban: UMTE Közlönye)

Az Uránia jelenti az Uránia Magyar Tudományos Színház-Egylet Részvénytársaságot, az Uránia Magyar Tudományos Egyeselütet és az Uránia Szemléltető Taneszközök Gyára Részvénytársaság Erdélyi Mór és Társa elnevezésű intézményt (továbbiakban Uránia színház, egyesület, taneszközök gyára). Történetük részben feltárt, hiszen a magyar némafilmmel kapcsolatos kutatások az Uránia színház mozgóképes vetítéseiről mind megemlékeznek. (v.ö. Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban - a magyar némafilm 1896-1931 között. Budapest,  1996. 24-27., Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Budapest, 1966. 74-122.)

A filmtörténetben játszott szerepüket bemutatják, és talán kissé méltatlanul háttérbe szorítják az állóképek fontosságát, pedig főként a kezdeti időszakban jelenlétük hangsúlyos volt, az előadások gerincét jelentették. Tanulmányunkban ez utóbbival szeretnénk foglalkozni. Témánk leszűkítése időkeretet is jelent, az Uránia színház működését 1917-ig - amikorra a film uralja az előadások többségét - tárgyaljuk részletesebben.

(A témával foglalkozó (rész)tanulmányok: Baróti Judit: Erdélyi Mór élete és munkássága. In: Fotóművészet. 1997/5-6. 82-90. ; Bíró Ferenc: A dia, mint szemléltetőeszköz a magyar oktatás történetében.; Bogdán Melinda: Uránia. A vetített képes előadások szerepe a vizuális kultúrában. (egyetemi szakdolgozat). Miskolc, 2000.; Jáki László: A hazai filmoktatás fejlődése a negyvenes évekig. Veszprém, 1982. 8-19.; Kis Domokos Dániel - Kincses Károly: A fotográfus Eötvös Loránd. In: Báró Eötvös Loránd a tudós fotográfus. 2000. 11-33.; Kolta Magdolna: Képmutogatók. In: Budapesti Negyed. 1997. 1.sz. 5-30.; Molnár István: Az egykori Urániáról. In: Honismeret. 2000/1, A tudományos színházról. In: http://www.filmintezet.hu/magyar/filmint/filmspir/23/urania.htm)

Az ismeretterjesztés, a szabadoktatás igénye, nagyszerű gondolata keltette életre az „Urániá"-t is, de ebben a korszakban új közművelődési formákat keresve az angol szabadegyetemek, népházak, az amerikai líceumok, a német ismeretterjesztő társaságok magyar változataként számos intézmény keletkezett.

Az „Uránia” azonban nemcsak arra az utópisztikus feladatra vállalkozott, hogy az akkori művelődési törekvéseknek megfelelően a műveltség részesévé tegye az egész nemzetet, hanem az ismeretközlés egy újfajta módszerének kidolgozását is célul tűzte ki. Az Uránia Magyar Tudományos Színház-Egylet és Részvénytársaság prospectusa és aláírási felhívása a következőképpen határozza meg ezt a feladatot: „Az alulírott alapító bizottság (Báró Thoroczkay Viktor főispán, Dr. Kövesligethy Radó csillagász, egyetemi tanár a M.T.A. tagja, Somogyi Nándor irodalmi és művészeti vállalat tulajdonosa, a párizsi társas kirándulások igazgatója, Dr. Sarmai József ügyvéd földbirtokos, Igmándi Mihály író, Zala György szobrászművész. Aláírási prospectus, 1899. 6.) Uránia Magyar Tudományos Színház-Egylet és Részvénytársaság czimmel oly kulturális intézmény létesítését czélozza, mely az összes tudományos és társadalmi ismeretek történetét, fejlődését, jelenét, fogja vetített, decorativ és kinematografikus képekben, érdekfeszítő darabokban, zenével bemutatni, oly tökéletes vonzó és szórakoztató formában, hogy közönségünk minden rétegének izlését és tudását fejlesztő, kedvelt szórakozása leszen".

Az intézmény életre keltésének társadalmi fontosságát mutatja az, hogy az alapító bizottság tagjai mellett Molnár Viktor a vallás- és közoktatásügyi minisztérium elnöki osztályának tanácsosa és Várady Gábor országgyűlési képviselő is csatlakozik az Aláírási prospectus irányelveihez, és 1899 áprilisában megkezdődnek a munkálatok.
E szellemiség köré szerveződött a színház, az egyesület, a taneszközök gyára, és a közös cél  megvalósítása során  minduntalan összemosódnak e három intézmény keretei.

Már az Uránia egyesület alapszabályaiban (2.§ Az egyesület czélja az Uránia magyar tudományos színházat, mint kulturális  intézményt erkölcsileg, szellemileg és anyagilag támogatni és ezúton a főváros és a vidék nagyközönségével a tudományos és művészeti törekvéseket megismertetni és megkedveltetni, s az összes tudományos és társadalmi ismeretek történetét, fejlődését és jelenét oly módon mutatni be, hogy az a komoly tudományos jelleg és erkölcsi érzék szem előtt tartásával mindenkor vonzó és szórakoztató legyen, úgy a tudásvágyat, mint a hazafias érzelmet emelje. Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület alapszabályai, 1900. 1.) is jól körvonalazódnak a kapcsolódási pontok, amelyek szoros összeköttetést biztosítanak a színház és az egyesület között. Az egyesület három irányban támogatta a színházat: erkölcsi, anyagi és szellemi tekintetben:  a színház erkölcsi támogatásának szükségességét egyfelől abban látták, hogy az ismeretközlés ilyen formáját a leendő közönség előítélettel fogadta, mert a színházat alkalmatlannak találták komoly tudományos ismeretek közvetítésére. Másfelől azért, mert nálunk ez idegenszerű intézménynek számított, ami nem csoda, hiszen a régióban sem volt mintaintézmény a közelmúltig, mert a Bécsi Uránia is csak az 1899-es évben alakult meg berlini példára, ahol már tíz éve sikeresen működött az ismeretátadás ezen fajtája. (A színházban egyébként a sceneria ugyanaz, mint nálunk. Mozgó fénykép itt nincsen, de a vetítőgép ugyanúgy működik, a vetített kép pedig méretekben és színezésben hasonlóan jelenik meg a vásznon. Éppen úgy oldalt áll a frakkos felolvasó, a kinek kissé berlinies kiejtése, poroszos pózolása s az a páthosz, mellyel mindent kiejtett, még a czitrom nevét is (Oh Zitrone! … Zitrone), engem zavart kissé. A színház naponta tart esti előadásokat, vasárnap egy délutánit is. Az iskolák részére nincs külön előadás a színházban, mint nálunk, de a nagyobb, a csillagvizsgáló mellett lévő Hörsaal állami oktatás czéljaira is szolgál. Dr. Kapitány Kálmán: A berlini Uránia. In: UMTE Közlönye, 1904. január 1. 42.)

Anyagi tekintetben az egyesület felvállalta, hogy amennyire saját jövedelméből a színház nem tudná magát fenntartani, azt anyagi erejéhez mérten segíteni fogja. A szellemi támogatást részben az jelentette, hogy az egyesület kísérte figyelemmel a kulturális élet azon megnyilvánulásait, amelyet az egész társadalom részére hasznosíthatónak talált, másrészt szakosztályai útján magára vállalta a színház szellemi-művészeti vezetésének egy részét is, mert megiratta vagy kijelölte azokat a darabokat, amelyeket az Uránia színpadán előadtak.

A fotótechnika fejlődésének következtében  már a 19-20. század fordulóján könnyű és gyors sokszorosítást tett lehetővé a meglévő negatívról történő kontaktmásolások készítése. A „képínség" mellett remek üzleti bevétellel is kecsegtetett a tömeges képelőállítás. Ebben élenjárt „Erdélyi Mór császári és királyi udvari fényképész", aki eleinte műtermében (Budapest, IV. Ujvilág utca 2.) készített felvételeivel, majd különböző társasági és ünnepi események megörökítőjeként már ekkorra hírnevet szerzett.

Erdélyi Mór Uránia Magyar Tudományos Egyesület (1897) és az Uránia Magyar Tudományos Színház-Egylet Részvénytársaság (1899) megalapításának egyik kezdeményezője és közreműködője volt. (Az Uránia mellett a sokszorosított dia tömeges előállításával, forgalmazásával foglalkozott még Szeghalmi Gyula fényképész Szeghalmon. 1914-ben 80 ezer féle kép-ről ad hírt a Vetíthető diapozitiv-képek. Az iskolai és iskolán kívüli szemléltető oktatáshoz felhasználható képek legkimeritőbb jegyzéke címen kiadott katalógusában. Jelentősebb üvegdia készítők, forgalmazók voltak még: Calderoni és Társa, Budapest ; Klösz Gy. és Fia, Budapest; Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára, Budapest; Lévay István, Budapest; Torda fényképészeti és festészeti műterem, Budapest; Erdély és Szabó, Budapest;  Pedagógiai Filmgyár RT., Budapest). 1908-ban kapott iparengedélyt
(Baróti Judit: Egy fővárosi fényképész: Erdélyi Mór (egyetemi szakdolgozat). Budapest, 1995. 25.)

Uránia Szemléltető Taneszközök Gyára Részvénytársaság Erdélyi Mór és Társa néven diasokszorosításra és árusítására, valamint fotó- vetítőberendezések: „uj szerkezetü vetitőgépek mikroskopok, objektivek, nagyitók, fényképező gépek" forgalmazására.

Az Uránia színház Budapest egyik legforgalmasabb útján, a Rákóczi út 21. szám alatt, a mór stílusú Rimanóczy-palotában volt. „576 ülőhely, a nézőteret számos villanyos lámpa világítja meg: a szinpadon négyszínű villanyos fény sugárzik az oda vetített képek szinárnyalatainak szabályozására. A vetítő készülék, amely a képzelhető legtökéletesebb a nézőtér hátterében foglal helyet. A színház nem tulajdona az Rt-nek, hanem évi bért fizet."
(Uránia színház és Uránia egyesület. In: Atheneum Nagy Képes Naptára. Budapest, 1909. 68.)

Az épületet Schmahl Henrik tervei szerint építették, korábban az Oroszi Caprice, később az Alhambra mulató működött benne. Az első vetített képes előadások sorából kiemelkedett a tizenkét képből álló, diorámával illusztrált műsor, Cholnoky Jenő: A küzdelem az északi pólusért című darabja, amelyet 1899. november 4-én tartottak.

Érdemes megtenni az előadások témájának általános áttekintését, hiszen ezzel egy olyan témalistát kapunk, amely fogalmat adhat arról, hogy mi az, amit bemutatásra érdemesnek tartottak és mi az, amit nem. Már az 1899-es Aláírási prospectusban  megfogalmazzák a művelődést kiemelten szolgáló területeket, ahonnan kikerülnek az előadások konkrét témái:

„Magyarország egyes megyéinek, fürdőinek, Svájcz, Olaszország, Amerika, egyes felfedező utak bemutatása természeti hűségben, természeti tünemények, népszokások, dalok kíséretében." (Aláírási prospectus. 1899. 4.)

Emellett mégis feltűnő vonásként jelenik meg, hogy a szöveg szerzői nyomatékosan hangoztatják azt, hogy túl akarnak lépni az ismeretterjesztés azon - úgy tűnik, akkor szokványosnak és szűknek bizonyuló - keretén, amelyet a természettudományi, illetve a néprajzi tárgysorozatok ismertetése nyújt.

Hadtudományi estéket ígérnek, ahol az egyes külállamok hadseregének „fegyver tényeit, elhelyezését és gyakorlatait" fogják bemutatni. Ennek az ígéretnek fokozott szerepe lesz majd az első világháború ideje alatt tartott  háborús esteken. Kiemelten fontosnak tartják a művészettörténet tárgyköréből születő előadásokat. Ilyen lesz a nagy sikerű kortárs művészetet bemutató darab: Lyka Károly - a neves „műitész" - A szecesszió című munkája is.

Az Uránia igen széleskörű, akár holisztikusnak mondható ismeretszerzési és közlési igényességét mutatja az is, hogy az előadások tematikájáért felelős egyesületi szakosztályok eredetileg tervezett számát le kellett szűkíteni nyolcra. (Az Uránia egyesület 1901 03. 26-án tartott közgyülésén a következőképpen osztották fel a szakosztályokat: 1. fizika-csillagászat, kémia, matematika 2. természetrajz, 3. földrajz, földtan, néprajz 4. orvostudomány 5. irodalom, nyelv- és széptudomány 6. történelem, bölcsészet, jog- és államtudomány 7. művészettörténet 8. technika. UMTE Közlönye, 1901. ápr.1. 104-106.)

Az előadások már az első évben népszerűek voltak, a látogatottság növekedésének arányát még a szórványos adatok is jól tükrözik. (1899-1900-as évben 324 esti és délutáni, a tanulóknak 93 délelőtti és délutáni előadást rendeztek, amin 46500 tanuló vett részt. 1906-1907-es évben a 447 előadásnak összesen 180987 nézője volt (265 esti és 53 délutáni - 107457, 119 iskolai - 67830, 10 munkás - 5700 látogató az előadásokon). Ezeket a számokat növelték még a vidéken tartott bemutatók, hiszen az Uránia a kezdetektől felvállalta azt, hogy a vidéken élők számára is eljuttassa ezeket az ismeretanyagokat. 1904-ben 159 községben 350 előadást tekinthetett meg 25000 néző, 15000 ismeretterjesztő füzetet (az előadások szövegei) adtak el pár fillérért. Uránia színház és Uránia egyesület. In: Atheneum Nagy Képes Naptára. Budapest, 1909. 72-73.)

A népszerűségről a kvantitatív adatokon kívül a korabeli kritikák alapján is hírt kaphatunk. Jellemzően két aspektusból írnak az előadásokról. Az egyik a szövegíró-szerző munkája: „Az Uránia tudósának egy személyben rajzoló poétának és éles szemű fotográfusnak kell lennie, hogy használni tudja a szinpadi vásznon ható fogásokat".(Uránia színház és Uránia egyesület. In: Atheneum Nagy Képes Naptára. Budapest, 1903. 109.)

Úgy tűnik, ennek az összetett elvárásnak kevesek feleltek meg, ezen kevesek egyike Pekár Gyula volt.
A szövegírók legfontosabb alakjaként jelenik meg Pekár Gyula (később az állami filmirányítás vezéralakja), aki a Spanyolország című darabbal új műfajt teremtett:

„Alig volt és van művelt magyar ember, aki ne látta volna és ne gyönyörködött volna a spanyol tánczban, a bikaviadalban." (Uránia színház és Uránia egyesület. In: Atheneum Nagy Képes Naptára. Budapest, 1903. 109. Az első előadást 1900. február 22-én tartották, ezen és a következő előadáson maga a szerző olvasta fel munkáját. A darabot Klupathy Jenő rendezte.)

A Pekár-siker írói gárdát teremtett az Uránia színházban, „spanyol" mintára íródott több alkotás,  és rendre ezek váltak a legkedveltebb előadásokká: Dessewffy Arisztid Velencze című darabja: „A tengert ez a darab mutatta először az Urániában, ugyancsak itt volt először zene és ének. " (Mikor a Szent Márk templom belsejét mutatják, gyönyörű énekkar zendül meg, mely a legfinomabb árnyalatú szent énekekeket láthatalanul zengedezi a beeresztett függöny mögött. UMTE Közlönye, 1900 1. 23.)

Ehhez a sikersorozathoz tartoztak a továbbiakban Dessewffy Arisztid: A vas, Weisz Róbert: China, Hegedűs Sándor: Amerika, Hentaller Lajos: 1848 című előadásai.

A Hentaller-darab igen emlékezetes volt: „A „Spanyolország" után ez volt a második eklatáns eset, hogy mélyen kellett éreznünk az Uránia szinház pótolhatatlan szükségét" - írta a kritika. (Sz.A.: Az Uránia-tudományos szinház. In: Atheneum Nagy Képes Naptára. Budapest, 1903. 111.)

A saját apparátussal készült előadásoknál a jellegzetes képi gondolkodásmód megkívánt hatása mellé még egy gyakorlati szempont is csatlakozott. A darabokat úgy állították össze, hogy a szöveg megengedje az egyes részletek képi megújíthatóságát és kicserélhetőségét. „A párisi életet 1900-ban vetített és mozgó fényképekben  mutatja be az Uránia május második felében. Salamon Ödön és Heltai Jenő írják hozzá az anekdótikus, humoros, vidám, ötletes szöveget. A darabot úgy állítják össze, hogy időnként egyes részletei megújíthatók és kicserélhetők legyenek és ennek következtében kapuzárás előtt és az ősszel állandóan friss alakban álljon a nagy közönség előtt." (UMTE 1900. 1.23.)

A mozgóképekkel kapcsolatban is törekedtek  a saját felvételekre. Az Uránia művezetője, Zitkovszky Béla maga szerkesztette gépekkel kezdte meg a kísérleteket a mozgóképeknek helyben való felvételére. Ennek első példája volt a Pekár Gyula rendezésében született Táncz című darab. (A forgatás körülményeiről tudósít a közlöny Krónika rovata: Az Uránia Színház (Az Uránia egylet közleménye) Válságos hónapot élt át áprilisban az Uránia Színházban ... javában folytak az előkészületi munkálatok Pekár Gyulának A táncz című művéből. Készen voltak már az összes vetítendő képek, mindössze a magyar tárgyú mozgófényképek hiányoztak még, de április harmadikán már ezeknek a felvétele is megkezdődött. Az nap este a laboratóriumban a túlfeszített hőség miatt az egyik izzólámpa körtéje megrepedt és egy kiugró szikra a celluloid lemezeket lángra lobbantotta. UMTE Közlönye 1901.127. A megsemmisült részeket később újraforgatták. Hosszabb leírását adja meg Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban - a magyar némafilm 1896-1931 között. Budapest, 1996. 22-23.,  A Vasárnapi Újság A Táncz az Urániában c. cikkében az előadás premierje előtt standfotókat közöl le. A Weinwurm Antal által készített tíz képen jól lehet látni, hogy a forgatás a színház tetején történt, az egyik képen maga Pekár Gyula is felbukkan. Vasárnapi Újság, 1900. 17. 278-281. KJ aláírással A mozgófényképekről  címen ismertetést olvashatunk a filmkészítés technikájáról. A szerző tudósít a vetítő, a kinematográf működéséről. Maga a film nem maradt meg az utókor számára. Ebben a cikkben 3x7 kockányi filmrészlet képét közölték a következő témákról: Görög táncz; Palotás; Szatirikus csárdás. UMTE Közlönye 1901. 120-124.)

Ezt a nyító darabot követte a hasonló szemlélettel elkészített Szabó Lajos: A sport, Sztojanovits Jenő - Kőrösi Sándor: A magyar lant, Salamon Ödön: A budapesti élet, Lovász János: A délibábok hazája - Debrecen.
„Mindezeket a műveket a művészivé fejlődött képsorozat, a raffinériával beállított mozgófénykép jellemzi, a melyet Kern Aurél zeneszerző szerzeménye kisért." (Sz. A.: Az Uránia-tudományos színház. In: Atheneum Nagy Képes Naptára. Budapest, 1903. 111.)

Azért tartottuk fontosnak áttekinteni a színház történetének korai korszakában keletkezett előadások szövegeit és az azokkal kapcsolatos kritikákat, mert úgy véljük, hogy ezekben az években alakul ki az „Uránia-stílus", amely később mintaértékűvé vált. Az „Uránia-stílus" olyan neves írót is megihletett, mint Karinthy Frigyes, aki rendszeres látogatója volt a színháznak.

Írásaiból kiderül, hogy számára mennyire meghatározó élményt nyújtottak az előadások. Gyermekkori visszaemlékezéseiben az iskola keretei között szervezett látogatás eseményeit mindig feljegyezte. Megtudhatjuk, hogy Karinthy látta a már említett Dessewffy Arisztid által írt A vas és a Velencze című műveket.  A jégvilág című előadás miatt szintén tollat fogott, és felidézte a vetítés hangulatát:

„dec.6. Uránia. A jégvilág című darabot adták, jó volt a Fűrészes hal. Csináltunk dobtapsot, mire az igazgató lekiabált a páholyból, hogy az egész iskolát hazakergeti, nagyon röhögtünk Gárdossal, minden kép után állathangot utánoztunk és mondtuk ŤNáttyon széb! Náttyon széb!Å¥ - és minden képnél olyan hangosan álmélkodtunk, hogy milyen gyönyörű, hogy a felolvasó egész büszke volt és minden kép után úgy nézett szét, mintha ő festette volna."
(Karinthy Frigyes: Napló. In: Tanár úr kérem. Diáktéka. 54.)

Karinthy megidézi az iskoláskorúak kedvelt intézményét, „ahol olyan jó muri volt elbliccelni egy délelőttöt, mikor az egész iskola ki volt rendelve..." (Játékos tudomány - kultúrszínház Budapesten. In: Urbán V. László (szerk.): Az elátkozott munkáskisasszony.  Budapest, 1992. 201.)

A diákok nemcsak a színház vetítővásznán láthatták az uránia sorozatokat, hanem a besötétített tantermekben is élvezhették a - szénszálas vagy Mita-égős vetítővel- vetített képek kínálta látványt. Az iskolában alkalmazott sorozatokat újraválogatták, a tanterv kereteihez igazították, mégis számtalan helyen érezhetjük a színházi előadásokkal mutatott párhuzamukat.

Állókép - szöveg - zene - színpadi élőképek, a vetített képes előadások műfaji kereteinek megszilárdulását megelőzte a néma-, majd a hangos-, sőt a színesfilm térhódítása. Így e műfaj az Uránia színház falai közül kiszorult. A tudományos és ismeretterjesztő diaelőadások, maguk az üveglemezek tovább éltek az iskola falai között, vándoroltak a „falu Urániájával". A szemléltető oktatás az 1940-es évek végéig - egy-két helyen még tovább is - használta azt a több tízezer felvételt, melyek összeállításukban, tartalmukban ekkorra már elavultak. A Leica-méretű, két üveglemez közé szorított, papírcsíkokkal szegett  cellulóz-nitrátfilmek, majd a lángmentes  tekercs és fémkeretes diakockák végképp száműzték a 8.5 x 8.5-es Uránia-diákat. Ma már a vizuális ismeretközlés történetével,  az életmódkutatással, a neveléstörténettel foglalkozó szakemberek veszik kézbe a porosodó lemezeket, esetleg egy-egy újraélesztett képes-vetített előadáson, a sercegő ívfényvetítő folyamatos szikrájának fénye járja át azt, és rajzolja a vászonra letűnt korok képnyomatát.

» « 2017. Október
H K Sz Cs P Sz V
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345

Hírlevél feliratkozás


Sztárkiállítások mozivásznon
Sikerdarabok mozivásznon
Összhang
Bolsoj Balett 2017/2018
MET 2017/2018

Hívjon minket +36 1 486-3400 Főoldal Az oldal tetejére

NYITVA TARTÁS: 10:30 – 21:15
Uránia Kávéház: 10:30 – 21:00

© Uránia Nemzeti Filmszínház

1088 Budapest, Rákóczi út 21.

megközelítés
jegyinformáció
írjon nekünk!
közérdekű adatok
sajtó
adatvédelmi nyilatkozat